'Árnyvilágban szárnyatlan,Fulladozva vágyakban,Összetörni mindent,Mi egykor szép volt itt bent...' Nem bízok meg magamban, soha nem is tettem és nem értem, hogy mások miért teszik mégis. Miért keresnek bennem választ a kérdéseikre, miért akarják, hogy én tudjak mindent? Miért…

Nem csodálom, hogy sokan nem tudnak kiismerni, néha még én sem értem saját magamat. Egyik napról a másikra szeretek meg egyeseket és dobok el másokat, mintha rég elnyűtt játékok lennének csupán az álomvilágomban... Tegnap, hogy őszinte legyek, kicsit összezavarodtam. Felnyílt…

Tudom, hogy még félek a továbblépéstől, de valami mégis csábít előre azon a bizonyos úton és nem enged megállni és elgondolkozni, hogy mi lenne a helyes... Tegnap elég tűrhető napom volt, sőt talán egy picit úgy is éreztem a dolgot, mintha boldog lennék. Reggelről…

Talán a mai napomat ezzel a számmal tudnám jellemezni...Meggyötört, segélykérő, elgondolkodtató...Élet, én így szeretlek...

Nem tudom, mit várjak a mai naptól. Álmodozhatnék, elképzelhetném, hogy ma minden megváltozik és remélhetném, hogy jó irányba fog, de valahogy kételkedem ebben az egészben. Talán pont emiatt fog minden ugyanúgy maradni, ahogy eddig volt... Feltettem reggelről magamnak a…

Örök második. Talán ez a jelző illik mostanság legjobban rám. Minden kapcsolatot és lelket rendbe hozok, miközben nekem is erre lenne a legnagyobb szükségem... Elnapoltam a dolgaimat, ehelyett elkezdtem újra mások lelkével foglalkozni. Lehet, hogy ez csak egyfajta kiút keresése a…

Nem akartam én senkire hasonlítani. Boldog akartam maradni álarcok és megjátszott figurák nélkül. Kizárni a világ problémáit és önmagamra koncentrálni egy kicsit, hogy újra megtaláljam azt, akit már rég eltemettem... A tegnapi ember nem én voltam és ahogy elszörnyülködve…

Eddig sötétségben éltem,S éreztem a fény kevés,Jót fog tenni most márA napfényre ébredés... Mindig is szerettem sajnáltatni magam. Valahogy hozzám tartozott, hogy ha nekem rossz, akkor azt a világ is tudja meg, hogy valaki segítsen felkelni, ha elestem. Ebben csak az a gáz,hogy…

Túl egyszerű volt,S már semmit sem érzek,Se fájdalom, se bűntudat,Vajon ez még élet?Vagy csak részeg vagyok megint?-Kérdi elmosódott mosollyal,S csak legyint... Álmai nincsenek rég,Kusza léptekkel köszönti a holnapot,S arccal a sárban ébredveKérdi reggelente:Hol…

Álmokat szórnék szét,vágyakat temetnék,Százezer szó nélkül, Istenem,de mennék,Bárcsak.. még láthatnálak...Kínokat megélve, képeket eltépve,Dobnám bele világom, a pokol örök tüzébe,Csak várlak...s már nem látlak...Refr:Bár megváltozna minden, s mernék még hinni,A…

Nincs annál rosszabb érzés, mikor érzed, hogy baj van. Mikor érzed, hogy valami egyáltalán nem oké és mikor kiderül, hogy mi az a bizonyos dolog, úgy kezdesz el kaparni ellene, mintha az életed múlna rajta. Persze ez sem segíthet, sőt... Ezzel csak további hibákat ejtesz, szépen…

'Sok idő telt el, s mégis oly nehéz,Hisz mindig ott lennék, ahová Te mész...' A lehető legrosszabb érzés fog el, mikor arra gondolok, hogy véget érhet minden. 4 év nem kis idő, főleg egy ilyen barátságban, mint ami kettőnk közt kialakult, hiszen annyi mindent megéltem Vele és…

Néha álmodni is elég róla, néha pedig, ha a legtöbbet kapjuk belőle sem elég...

A tetőablakomon "bemosolygó" napsütésre ébredtem. Mintha minden megváltozott volna egyetlen éjszaka alatt, úgy járta be a szobát ragyogó fényével. Rossz előjel is lehetett volna bizalmatlan lelkemnek, azonban mégis jóként fogtam fel és hittem a csábításának...Egy új nap vár…

Álmodtál már valami felemelőt? Valami olyat, amitől másnap reggel kiugrottál a bőrödből örömödben?Érezted már azt, hogy egy álmod a valóságban játszódik újra? Kergetted már az álmaidat úgy, hogy azt sem tudtad mi igaz belőle? 6 év nem kis idő. Én mégis 6 éven át…

Kérdések mindig voltak, s mindig is lesznek...Persze megválaszolhatnánk Őket, de azok már nem lennének izgalmasak többé, senki fantáziáját nem izgatnák... Szóval, hogy miért kezdtem bele egy teljesen új blog írásába, az maradjon az én kis titkom. Talán lezártam egy…