Nem akartam én senkire hasonlítani. Boldog akartam maradni álarcok és megjátszott figurák nélkül. Kizárni a világ problémáit és önmagamra koncentrálni egy kicsit, hogy újra megtaláljam azt, akit már rég eltemettem...

A tegnapi ember nem én voltam és ahogy elszörnyülködve olvastam vissza a dolgokat, amiket egy olyan ember fejéhez vágtam,akit szerettem, rájöttem, hogy nem is akarok ezzé az emberré válni soha, de soha többé. Csak azt nem értem, hogy miért pont egy olyan ember álarcát húztam magamra, aki engem is bántott...
Ugyanazok a szavak, szófordulatok, kifejezések. Szinte az egész ugyanaz volt, csak most nem áldozatként szerepeltem a történetben, hanem "elkövetőként"...

Furcsa ez az egész, pedig gyűlölök bántani másokat. Sohasem szerettem. A legapróbb sértéseknél is olyan bűntudat kezdett el növekedni bennem, hogy majd megőrjített, nem hogy egy ilyen mértékű dolognál...
Persze, jó pont, hogy tudok bocsánatot kérni, de valahogy ez sem segít, mert hiába egy szó, ha az érzés ugyanúgy benned marad, hogy fájdalmat okoztál.

Talán erre szokták azt mondani, hogy:

'Élj úgy, hogy soha ne kelljen bocsánatot kérned...'