Kérdések mindig voltak, s mindig is lesznek...
Persze megválaszolhatnánk Őket, de azok már nem lennének izgalmasak többé, senki fantáziáját nem izgatnák...

Szóval, hogy miért kezdtem bele egy teljesen új blog írásába, az maradjon az én kis titkom. Talán lezártam egy korszakot, talán, csak felnőttebbé akartam válni ezzel a lépéssel. Mindenki döntse el magában, mire gondol.

Elsőnek azokhoz szólnék, akik még nem ismernek: Nyugalom, megfogtok ismerni. Lehet elsőre nem leszek a kedvencetek, de szépen lassan, ahogy megértitek, hogy mit is szeretnék elérni valójában, magatokra ismertek bennem...
Lehet pár ember közületek tanulni fog a hibáimból, vagy együtt fog nevetni a poénos történeteimen a hétköznapokról, de valószínűleg olyan is lesz, aki annyit mond az egészre, hogy: "Mi ez a szar?" és elnavigál erről az oldalról. (Remélem Ők lesznek kevesebben...)

Akik ismernek, nos...
Ti készüljetek fel valami egészen másra. Készüljetek fel, hogy minden, amit megismertetek, csak a kezdetek kezdete volt. Ezentúl az álmaimat felváltja a valóság. Nincs több hamis mese, mitől minden boldogabban hat át, nincs több reményteli ömlengés. Csak a valóság marad...

Mi néha oly hideg, mint egy torokra szoruló acélpenge...